| dc.description | A sík alföldek természeti szépsége kevésbbé változatos, mini a hegyes-völgyes tájakon. Különösen télen, midőn mindent egyformán fehérre fest a hó. Óriási fehér lepel az egész roppant sikság, melyből csak a házak, tanyák fedelei, a fák törzsei barnállanak ki s alig látunk más élőt, mint a csapatostól szállongó fekete varjukat, meg egy-egy megriasztott nyulat.
A harmadik képen egy gazdaembert látunk, a mint a tanyájára lovagol. Ha
kedve volna hozzá, eldalolhatná, hogy "Befujta az utat a hó" - de nyilván nem dalol most, mert épen szemközt vágja a szél a havat. Hanem azért csak megy, csak megy, mert hiába, meg kell oda kinn nézni a jószágot, meg a takarmányt: kifutja-e tavaszig ? Messziről azt gondolnák, hogy kard van az oldalán, pedig csak a fokos nyele látszik, a melyet régi szokás szerint a nyeregkápába akasztott, hogy ha rosz ember, vagy farkas mutatkoznék, legyen neki mivel megfelelni.(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. február 9.) | |
