| dc.description | Az ősi Debreczen utczáin azonban a zöldelő fenyők vivői gyakran találkoznak olyanokkal, a kik nagy köteg száraz galy alatt görnyednek. A város szegény lakosai ezek, a kiknek rég idők óta szabadságuk van rá, hogy Debreczen erdejéből, a hires "Nagyerdő"-ről száraz rőzsét vihessenek haza, ingyen. És a szegény emberek hátalják is a tűzrevalót, melynek melege egyszerű szobácskáikban még akkor is tart, mikor a jobb módúak gyerekei már el is felejtették azt a futó örömöt, a mit a felczifrázott karácsonyfa okozott.
Száraz, mohos fagaly az, a mit ezek a szegény emberek hátukon czipelnek s nem is fogja díszíteni sem fénylő gyertyaláng, sem aranyos dió, mint a karácsonyfa zöldelő lombjait, de azért nagy jelentőségű az a rőzse: mutatja a régi kornak máig fenmaradt, szívből fakadó emberszeretetét, mely a külsőségeket nem keresi, de azért oly sok keservet enyhíthet.(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. deczember 22.) | |
