| dc.description | Batthyány Lajos gróf liberális nagybirtokos, az első független magyar minisztérium elnöke. Batthyány Elemér apja. Fiatalon katonai pályára lépett. 1827-ben kilépett a hadseregből, nagykorúsíttatta magát és átvette birtokainak irányítását, jogi tanulmányaiból pedig vizsgát tett a zágrábi akadémián. Nem sokkal utóbb Nyugat-Európában megismerkedett a fejlett polgári államok viszonyaival. Birtokain korszerű gazdálkodást folytatott. 1830-tól mint felsőtáblai tag részt vett a reformországgyűléseken, 1832-36-ban a főrendi ellenzéki csoport jelentős tagja, 1839-40-ben és 1843-44-ben pedig már az ellenzék vezetői között tartják számon. Közreműködött a Vas vm.-i gazdasági egylet és az Iparegyesület megalakításában: 1843-ban a Magyar Cukorgyáregylet elnöke lett. 1845 végén elnökletével alakult meg az ellenzék központi választmánya; 1847-ben az ellenzéki párt elnöke lett. Az év őszén keresztülvitte, hogy Pest vm. Kossuthot válassza követül a közelgő országgyűlésre, amelyen Batthyány is kiemelkedő szerepet játszott. 1848. márc. 15-én tagja volt annak a küldöttségnek, amely az országgyűlés reformköveteléseit tartalmazó feliratot Bécsbe vitte. Márc. 17-én V. Ferdinánd miniszterelnökké nevezte ki, mire Batthyány 23-án felterjesztette kormánya névsorát. 31-én ő maga, ápr. 7-én minisztériuma is hivatalba lépett. Az első népképviseleti országgyűlésen Batthyány a sárvári kerületet képviselte. A kormány legsürgősebb teendői közé tartozott a honvédelem megszervezése és az állami élet anyagi alapjainak biztosítása. Miniszterelnöksége alatt történt a király jóváhagyásával a nemzetőrség és az első tíz honvédzászlóalj felállítása, valamint Kossuth bankjegykibocsátása. Eközben az ország helyzete egyre aggasztóbbá vált. Az országgyűlésen Kossuth tekintélye növekedett, a pesti nép nemegyszer a kormánnyal szemben a baloldal mögé sorakozott. Az országgyűlés aug. 29-én Batthyányt és Deákot a királyhoz küldte, hogy általa a szerbeket fegyverletételre, Jelačićot pedig készülő támadásának leállítására bírja. V. Ferdinánd a küldöttséget nem fogadta, így az dolgavégezetlenül érkezett vissza Pestre. Szept. 9-én Jelačić betört az országba, mire 10-én Batthyány lemondott. Másnap - többek között Kossuth kérésére is - ismét vállalta a kormányalakítást. Arra igyekezett, hogy az önállóság biztosítása mellett az országot az alkotmányosság talaján is megtartsa, nehogy az udvarnak ürügy kínálkozzék a nyílt beavatkozásra. 17-én bemutatta a nádornak új kormányának névsorát, azonban a 25-én kelt miniszteri ellenjegyzés nélküli királyi leirat nem járult hozzá újabb kínevezéséhez, a magyarországi haderők élére Lamberg személyében új főparancsnokot nevezett ki. Batthyány közben 13-án fegyverbe szólította a Dunántúl népét Jelačić ellen, 15-én István nádort kérte fel a magyar sereg vezérletére, úgy gondolva, hogy Jelačić nem támad majd meg egy Habsburg főherceget. 27-én a táborba utazott, hogy Lamberget is felhasználja Jelačić megállítására, de elkerülte őt. Másnap, miután a pesti népharag végzett Lamberggel, úgy látta, hogy célját nem érheti el, ismét lemondott és bejelentette, hogy Bécsbe utazik. Okt. 2-án, miután ellenjegyezte br. Vay Miklósnak utódául történő kinevezését, hivatalosan is visszaadta megbízatását. Bécsből Vas vm.-i birtokaira vonult vissza, ahol Vidoss József seregében harcolt Teodorović csapatai ellen. Okt. 11-én lováról lebukott és karját törte. Felépülése után Pestre jött, hogy ismét részt vegyen az országgyűlés munkájában és hogy lehetőleg a megegyezésért munkálkodjék. Dec. végén ellenezte az országgyűlés Debrecenbe költözését és javaslatot tett, hogy az országgyűlés menesszen küldöttséget Windischgraetz Alfrédhez egyezség létrehozása céljából. A dec. 31-én megbízott küldöttséget - Deák, Majláth Antal és György, Lonovics érsek és Batthyány - 1849. jan. 3-án Bicskén fogadta Windischgraetz, Batthyányt azonban nem bocsátotta maga elé, sőt néhány nappal utóbb, jan. 8-án Pesten elfogatta. Előbb Budán, majd Pozsonyban, Laibachban, végül Olmützben raboskodott. Az ellene indított felségárulási perben a bíróság, amelynek illetékességét hiába vonta kétségbe, előbb néhány évi börtönre, utóbb Schwarzenberg nyomására halálra ítélte és kegyelemre ajánlotta. Haynau magát a formaságokon túltéve, okt. 5-én kihirdette előtte a kötél általi halálról szóló ítéletet. Utolsó éjjel titkon szerzett tőrrel sikertelenül kísérelte meg, hogy maga vessen véget életének. Súlyos sebei miatt azonban okt. 6-án golyóval végezték ki az Újépületben. Az ítélet világszerte részvétet és felzúdulást keltett; a világsajtó éles támadásokat intézett Ausztria ellen. Néhány nap múlva a pesti ferences templom kriptájában helyezték el holttestét, majd a kiegyezés után, 1870. jún. 9-én országos gyász közepette szállították át a Kerepesi temetőben emelt mauzóleumba. Halála helyén a Batthyány-örökmécses hirdeti emlékét. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon) | |
